Brit szülők gyermekeként született Perzsiában (a mai Irán). Még gyermek volt 1925-ben, amikor szüleivel együtt az akkori Dél-Rodéziába (ma Zimbabwe) költözött egy brit kolónia tagjaiként, így gyermekkorát főként ezen a vidéken töltötte. Bár ő maga protestáns volt, egy római katolikus lányiskolába járt a mai Hararéba 15 éves koráig. Később elköltözött otthonról és dadusként dolgozott, ekkoriban önmagát képezte azt őt alkalmazóktól kapott könyvekből. Gyermekkori emlékei, a nélkülözések és a kemény munka későbbi műveiben is előtör.

Kétszer házasodott meg, és mindkétszer hamar elvált. Három gyermeke született. Első férje Charles Wisdom volt 1939-től 1943-ig, második férje 1945-től 1949-ig Gottfried Lessing. Az apartheid rendszer elleni tiltakozásai miatt kitiltották Zimbabwéból, ezért Londonba költözött a legfiatalabb fiával 1949-ben.

Fiatalon a brit kommunista mozgalmak tagja lett, ám az 1956-os magyarországi forradalom leverésének hatására eltávolodott az eszmétől.

Eddig magyarul az Eldorádó, A fű dalol és Az ötödik gyerek című műve jelent meg. A fű dalol című mű, gyermekkori lakhelyén, a mai Zimbabwében játszódik, ahol nagyon erősen máig él a régi rendszer. 2008-ban újabb két könyvét fordították le magyarra (Megint a szerelem és Az Arany jegyzetfüzet-et).

forrás: wikipédia.

Doris Lessing

A perzsiai születésű írót úgy méltatja az akadémia indoklása, mint “azt a női tapasztalatokkal rendelkező elbeszélőt, aki (műveiben) kétkedéssel és látnoki erővel vizsgálja a megosztott civilizációt”. Az indoklás szerit “az emberiséget a primitívebb életformához visszakényszerítő globális katasztrófa látomása különösen foglalkoztatja Doris Lessinget, és ez újra és újra felbukkan az utóbbi években írt könyveiben”. 87 évével Doris Lessing vált a valaha volt legidősebb díjazottá, a csúcsot korábban Theodor Mommsen tartotta, aki 85 évesen kapta meg a díjat. Ő a tizenegyedik nő, aki megkapja az irodalmi Nobel-díjat.

Doris Lessing 1919. október 22-én született a perzsai Kermansahban, brit szülőktől. Családja 1925-ben Dél-Rodéziába költözött (az akkori brit gyarmat a mostani Zimbabwe), ahol kukoricatermesztésből próbáltak megélni, kevés sikerrel. Lessing, bár nem volt katzolikus, egy katolikus leányiskolába járt 15 éves koráig, onnantól autodidakta módon képezte magát.

Kétszer házasodott, mindkétszer elvált: első házassága Charles Wisdommal 1939-től 1943-ig tartott, 1945-től 1949-ig pedig Gottfried Lessing felesége volt, aki később Uganda kelet-német nagykövete lett. Három gyermeke van.

1949-ben jelent meg Londonban első regénye, A fű dalol, ezután európába költözött. (A könyvet itthon 1972-ben adta ki a Magvető Kiadó.) Regényei közül Magyarországon több is megjelent, az Énekel a fű mellett például Az ötödik gyermek, Az arany jegyzetfüzet, valamint Eldorádó címmel kisregények.

Életének magyar vonatkozásai is vannak; fiatalon elkötelezte magát a brit kommunista pártnak, és baráti érzelmeket táplált a szovjet nép iránt, a magyar szabadságharc 1956-os szovjet eltiprása viszont – számos nyugati kommunista értelmiségihez hasonlóan – őbenne is súlyos politikai-érzelmi törést okozott. 1956. november 7-én Borisz Polevojnak, a Szovjet Írószövetség külügyi titkárának címzett nyílt levelet tett közzé a magyar forradalom ügyéről, aminek természetesen Moszkvában nem volt foganatja. A szovjet beavatkozás hatására kilépett a kommunista pártból.

Az irodalmi Nobel-díjat 1901 óta ítélik oda. 1914-ben, 1918-ban, 1935-ben, valamint 1940 és 1943 között nem osztották ki. (A díjazottak listája itt megtekinthető [1].) A kitüntetés tízmillió svéd koronával, azaz körülbelül 275 millió forinttal jár.

A díjkiosztót megelőző találgatásokban természetesen többek neve is szóba került [2]: a legtöbben Philip Roth amerikai íróra tettek volna, de felmerült a japán Haruki Murakami és a kanadai Margaret Atwood neve is.

Kulcsár-Szabó Zoltán irodalomtörténész szerint a legtöbb esetben leginkább azért nehéz megjósolnunk, hogy épp ki esélyes a Nobel-díjra, mert a világirodalom egy igen jelentős hányada egyáltalán nem jut el hozzánk. Megjegyezte továbbá, hogy a Nobel-díj esetében az irodalmi tényező nem tudja magát teljesen függetleníteni a kultúrpolitikától, illetve az aktuális társadalmi kérdésektől. Jó esetben persze a kettő fedi is egymást, de a tényezők aránya a díjazások esetében változó, tette hozzá az irodalomtörténész.

Kulcsár-Szabó meglátása szerint a Nobel-politika bizonyos témákat, illetve szerzőket alapból kizár a díj esélyesei közül. Példának, az Indexnek adott nyilatkozatában, Bret Easton Ellist hozta fel, aki bár az amerikai irodalom egyik legmeghatározóbb figurája, mégsincs semmiféle esélye arra, hogy megnyerje a díjat. Ez azonban nem is feltétlenül baj, tette hozzá, hiszen a Nobel-díj nem csak az irodalomról szól.

Az irodalomtörténész egyetértett abban, hogy a Nobel-díj odaítélése után számtalan új kiadása, illetve fordítása várható majd az írónőnek.

Tavaly a svéd királyi akadémia a török Orhan Pamuknak ítélte az irodalmi Nobel-díjat. Pamuk a török posztmodern irodalom emblematikus alakja, könyveiben rendszerint az Európa és az iszlám világ között rekedt Törökország identitászavarait mutatja be; eddig megjelent műveit több mint negyven nyelvre fordították le.

A díjakat idén is XVI. Károly Gusztáv svéd király adja át december 10-én, az alapító Alfred Nobel mérnök és üzletember 1896-os halálának évfordulóján.

forrás: Index.hu