A kezdet

Wilbur Smith 1933. január 9-én született az akkori Észak-Rodéziában, a mai Zambiában. 18 hónapos kisbabaként Wilburt megtámadta a malária és az orvosok szerint, ha túléli, az agya is sérülhet.

Természetesen túlélte, és ahogy felnőtt, osztotta édesanyja érdeklődését a regények iránt. Édesanyja ízlése széleskörű volt, kalandregényeket is szívesen olvasott, amiket a fiatal Wilbur csakúgy falt.
A lenyűgöző természet, amiben felnevelkedett, összhangban ezekkel a kalandozásokkal a képzelet világában intenzíven tudatosították benne az őt körülvevő környezetet: a vadvilágot, a hatalmas nyílt tereket, a szabadságot az ország átkalandozásához, és a politikai feszültségeket is.

A vágy, hogy írjon, eloször akkor mutatkozott meg, amikor fiatalember korában elkötelezte magát az újságírás mellett, azzal a céllal, hogy folyamatosan tudósíthassa a világot dél Afrika gyorsan változó társadalmi helyzetéről.
De merev, viktoriánus apjának, aki életében egy könyvet sem olvasott, más tervei voltak fiával. “Ne légy bolond” – mondta – “Éhen fogsz halni. Menj és keress egy rendes állást.”
Így Wilbur vonakodva bár, de adóellenőr lett. Első házassága 24 évesen – “Túlságosan fiatalon” – válással végzodött.

Hogy enyhítse a fájdalmát annak az életszakasznak, amire később, mint élete legalsóbb pontja emlékezett, Wilbur elkezdett regényeket írni. Hirtelen sikerült elmenekülnie az élet és a munka valósága elől, belemerülni szereplőinek életébe és azok életének színhelyeibe.
Hirtelen egy olyan világban találta magát, ahol mindent ő irányíthatott.

Így, miközben még mindig a Salisbury Inland Örökségi Hivatalának vezetőjeként dolgozott, éjjel írt, napközben pedig távol tartotta az álmosságot és az unalmat, ekkor írta meg az Amikor az oroszlán zabál-t. A könyv gyorsan elnyerte a Reader’s Digest díját feszes tempója és ellenállhatatlan atmoszférája révén. Miután eladták a filmjogokat, Wilbur rájött, hogy most már nyugodtan építheti tovább karrierjét, mint regényíró.

A regény minden

Mikor Wilbur Smith leül, hogy elkezdjen egy újabb regényt, még nem tudja, hogy fog a történet alakulni. Úgy gondolja, emiatt művei igazak és életerősek. A történet folyamata tudatalattijában van mikor ír és az elbeszélés minden egyes fordulatánál az események kényszerítik a szereplőket, hogy cselekedjenek.
“Elég régi módi vagyok” – mondja a munkáiról – “Hiszek a jó győzelmében a rossz felett, és hogy a szeretet mindent legyőz. Sosem vagyok igazán cinikus.”
Afrika inspirálja őt. Meglátása szerint azok az események, amik itt történtek ezen a kontinensen évtizedekkel ezelőtt, még mindig befolyásolják az itt lakók életét. Ezeket az eseményeket helyezi Wilbur művei középpontjába, mindegy, hogy dél Afrika határtalan vidékén vagy a misztikus ősi Egyiptomban játszódik.

Dolgozz keményen – játssz keményen

Jelenleg, hosszú sikertörténettel a háta mögött, Wilbur élete a dolgozz-keményen-játsz-keményen bölcsességen alapul.
Amikor ír, nem tesz semmi mást reggeltől estig 8 órán keresztül, csak dolgozik. Minden új regényét februárban kezdi. A siker első fellobbanása, Amikor az oroszlán zabál c. regénye megadta neki, ami után már régóta vágyott – szabadságot, hogy a mindennapi irodai ügyektol mentesen írjon és időt, hogy fejlessze képességeit.
Soha nem hanyagolta el ezeket a természet adta ajándékokat, szigorúan ragaszkodott a kutatás, írás és kiadás megfelelő és pontos idejéhez.
És ha ez mind megvan – ideje játszani és kikapcsolódni. Búvárkodni és horgászni Seychelles-ben. Horgászni és lőni Dél-Afrikában. Safarik Botswanaban és Zimbabwe-ban és közben kellemes időt tölt saját hatalmas farmján, ami mára már rezervátummá változott, mert olyan vadvilági fajokat vezetett be, amelyek 300 év óta őshonosok.
Sok idot tölt azzal, hogy Afrikában utazgat, hogy kutatást végezzen, ami alapvetően szükséges műveihez.
Általában novembertől februárig utazik, gyakorta tölt egy hónapot Svájcban síeléssel, meglátogatja Ausztráliát és Új Zéland-ot a tengeri horgászat élményéért.
Nyári szünetei alatt Alaszkát látogatta meg és belső Afrika lassan pusztuló vadvilágát. Maradandó elkötelezettséget érez szülői kontinensének emberei és állatvilága iránt és ez az érdeklodés tükrözodik regényeiben.
Hatvanas éveiben már odafigyel étrendjére, leszokott a dohányzásról, jó kondiban van. Elég jól ahhoz – mondja ő – hogy addig írjon, amíg lesznek történetek, amiket elmondhat.